Nagy utazás

Pihenten nyitottam ki a szemem egy vad éjszaka után. Oldalra fordultam, de ott már nem volt senki. Tegnap óta nincs velem. Őrülten hiányzik, olyan szerelmesek voltunk. Ő azt mondta, hogy sohasem fog elhagyni teljesen, mert a szívemben megmarad. Ebben igaza van.

A takarómat felhúztam a nyakamig, és mélyen beleszívtam: még mindig érezni rajta az illatát. Tegnap látszólag nem volt semmi baj, édesen keltett engem. Lágy szavakkal és simogatással.

-         Kicsim, kelj fel, késő van már – mondta.

-         Nem hiszek neked – húztam ki magam.

-         Oh, az már más – majd adott egy cuppanós puszit a nyakamra.

Megsimogattam a helyét és elmosolyodtam. Igazából tudtam, hogy el kell mennie, hogy nem maradhat örökre velem, bár én ezt valahol legbelül nem fogadtam el. Egy koncerten ismerkedtem vele össze, ő maga a koncertadó banda egyik tagja. A VIP partin kerültünk közelebb egymáshoz, majd egészen egymásba habarodtunk. Nem akartuk elengedni a másikat, ezért én is velük utaztam a koncertállomásokra… egy ideig. Viszont egy kis idő után meguntam, és elfáradtam. Nem nekem találták ki ezt a pörgős életet. Másrészt nem szerettem volna, ha a munkát a magánéletébe keverné, ez nem lett volna helyes. Ő ezt megértette és elfogadta. Tudta, hogy ez így nem fog menni, annál inkább, mivel a sajtó kiszimatolt valamit. Hazaköltöztem, Ő pedig próbált minél többet eljönni hozzám.

Mind a ketten éreztük, hogy ez az érzelem nem folytatódhat, nem lehet jövőnk.

Előző nap újra meglátogatott. Arca sugárzott és örültünk a szerelmünknek.

-         Szeretlek – mondta hirtelen.

-         Én is, és remélem, hogy sohasem fogsz elhagyni engem – karoltam a nyakába.

-         Őrülten szeretlek – hangzott a válasz, aztán egy forró csókot lehelt az ajkamra.

Kézen fogva sétáltunk tovább az éjszakában. Bill már panaszkodott a hidegre, ezért hazamentünk. Egy egész hétre hozzám költözött.

Egy izgalmas filmet néztünk a tévében – és közben szorgalmasan tömtük magunkba a finom édességeket. A film végén már az alvás szélén álltunk, de én vettem magamon egy kis erőt és elmentem lezuhanyozni. Élveztem a víz hidegét, és már előre belegondoltam milyen jó lesz majd ha Bill forró teste átölel. Egy kacér mosoly kíséretében kiléptem a fürdőkabinból, belecsavartam a hajam egy törölközőbe és kicsoszogtam a szobába. Ott egy pár összekészített bőröndöt találtam és Billt, aki a dzsekijét próbálta magára erőltetni. Odarohantam és segítettem belebújni neki a kabátba.

-         Hova mész? – furcsa, a hangom elárulta a gondolataimat, belül pedig mindent tudtam.

-         Mindenképpen tudnod kell, hogy nem miattad – kapta fel a táskákat.

Én csak megszeppenve álltam, mint akit odaragasztottak. Elhomályosult a tekintetem, majd lassan végig gördült a hideg arcomon az első könnycsepp, ami váratlanul forró volt. Kinyitotta az ajtót és kilépett rajta, de mielőtt becsukta volna a semmibe meredt, és ezt mondta:

-         Hát megint megyek, mert nagy utazás az életem… - majd halkan becsukta az ajtót, ott hagyva engem és az emlékeket.

Jobbra pillantottam ahol megláttam az egyik pólóját. Ez maradt belőle. Az ágyra dőltem és a mennyezetet bámultam. Lesütve a szemem ezt motyogtam, hátha egyszer, egy magányos éjszakán felcsendül a sötétben:

-         Pedig én nagyon szerettelek!