17. fejezet

Egy új élet

Beléptem a régi, jól megszokott, dohos szagú, de mégis szeretett szobámba. Nagyot szippantottam a levegőbe és megállapítottam, hogy minden rendben van, nem jött be senki azóta. Ez mondjuk meg is látszik: vagy 3 centis por ült minden bútoron. De én úgy gondolom, hogy minden úgy jó, ahogy az Isten megteremtette. A többi pedig nem érdekel. Elég értetlenül álltam a szoba közepén, semmiféle cuccom sincs, minden Claréknál maradt. Rossz érzés fogott el, sikerült végre negyed órára kiverni a fejemből minden mostanában történő dolgot, és most újra feltört bennem. Még mindig álltam és közben belülről rágott a lelki ismeretfurdalás, hogy micsoda egy nagy patkány vagyok, hogy ott hagytam Clarist. Igazából mindenkit otthagytam. Mindenkit… ez rossz kifejezés mert a mindenki szó nálam Tomot, Billt és Clarist meríti ki. Még a bandát se, hiszen ők a ’ haverok ’. Újra nagy levegőt vettem, de most már a szemem is becsuktam. Próbáltam elhitetni magammal, hogy ezen túl minden rendben lesz, és nem lehet ennél rosszabb.

­­Már majdnem 2 hónapja vagyok az intézetben. Tomék sokszor kerestek, telefonon vagy esetleg személyesen. De nem találtak. Ha idejöttek, akkor letagadtattam magam. Nekik is jobb, ha nem kerülnek közelebb hozzám. Ugyanis a régi környezethez társult egy új baráti kör. Ők nem az otthonba valósiak voltak, hanem vagány, belevaló motorosok, akik mindenkit elsöpörtek az útjukból. Mióta Jess motorjának hátsó ülésébe pattantam, azóta én is ebbe a szektába tartozom. Éjjel járunk és cselekszünk, talpig fekete ruhában és a szánkat is eltakaró maszkban. A tagok legtöbbje tud motorozni és járgánya is van, nekem viszont szűk anyagi köröm miatt nem lehet… egyenlőre. Az akcióinkat egyszerűen Démon Éjszakájának nevezzük. Furcsa, itt is csak srácok vannak, úgy látszik, ettől nem szabadulok meg. De nekem így jó.

Sulit illetően, váltottam. Kaulitzék miatt. Nem akarom őket veszélybe sodorni vagy hasonló. Igaz, ahogy ott hagytam Tomot, félek, hogy ez magától is bekövetkezik. Ők nem tudják, de sok éjjel látogatom meg a házuk előtti járdát és próbálom kideríteni, hogy hol, mikor és mit csinálnak. Van egy programunk a szekta körében, ami lehetővé teszi, hogy a telefon GPRS-ként működjön, és más telókat keresve megtalálja azokat akiket mi üldözünk vagy megfigyelünk. Nos az ikrek telefonja sokszor át van kutatva, hiszen mint már mondtam, figyelek rájuk, de csak is azért, hogy nehogy valami bajuk essen.

Szóval így megy ez minden egyes éjszaka. Sokszor bámulom a csillagokat és gondolok a szüleimre, miközben Jess háta mögött lobogtatja a hajamat a szél. Nem tudom miért van, de a banda összes tagja felnéz rám. Lehet, azért mert egyedüli lány vagyok. Lehet másért. Ezt még nem tudtam kideríteni.

Nem is említettem még, hogy Clarisék környékén is megfordulok párszor. Steve-t nem látom olyan sokszor, ha igen akkor is virágcsokorral a kezében könyörög az ajtó előtt bocsánatért. Ebből ki lehet következtetni, hogy Claris kiválasztotta a helyes utat magának és kidobta Steve-t. Agyaltam rajta, hogy el kellene látni a baját annak a szemétnek, de úgy gondolom elég nagy csapás az neki, hogy mindenét elvesztette. Ő tehet róla. Viszont Clart, sokszor látom egy igen jól öltözött, rendezett és jóképű férfi társaságában. Végre bepasizott és most valami normális krapekot fogott ki. Most is épp vele van, ahogy benézek a nappali ablakán. Nagyon boldog. Én… én is boldog vagyok, de ha mégsem így lenne: nekem így jó.