18. fejezet

A feladat

-         Oké fiúk, nekem most már mennem kell – pillantottam a hajnal 4-et mutató órámra.

-         Ok, Sam. Próbálj sokat aludni, mert holnap különleges feladatot kapsz a főnöktől – mondta Jess.

-         Miféle különleges feladatot? – bajt szimatoltam.

-         A főnök úgy látja, hogy elég tapasztalt vagy egy magán feladathoz – kacsintott rám a fiú.

-         Ez sirály! Mennyit húzhatok be vele?

-         Hát, ha nem cseszel el semmit, akkor akár 220 ezret is.

-         Na, az már valami – szálltam le az ülésből, majd egy sziát mondva megfordultam és elindultam az otthonomnak nevezett épület felé.

-         Hé, Sam – szólt utánam Jess – Vigyázz magadra!

-         Köszönöm, de ne félts! – visszamentem, hogy adjak neki egy puszit.

Majd eltűntem a sötétben. Mint mindig.

-         De hát hova mész megint Samanta? – kérdezte tőlem másnap Merva néni, az éppen ügyeletes ’ óvónőnk ’.

-         Sajnálom Merva néni, de halaszthatatlan dolgom van – vettem fel a dzsekim.

-         Neked minden éjjel halaszthatatlan dolgod van, Samanta! – figyelmeztetett.

-         De eddig mindig hazaértem – léptem ki a hűvös éjszakába.

Sűrűn hátratekingetve mentem a sikátorba, ahol találkozok a főnökkel. Az ismerős tájat kémleltem, minden kis részét ismertem. Az utolsó lélegzetet vettem mielőtt beléptem a zsákutcába. Utáltam találkozni a főnökkel. Igazából senki sem ismerte, sosem láttam az arcát, csak a hangját hallottam. Érdes, mély, ijesztő hang, de a meló, az meló. Nem kevés pénzért. Már hallottam motorjának zúgását, ami nekem dübörgésnek tűnt, bár könnyen lehet, hogy a szívem dobogásával tévesztettem össze. Különleges crossmotorja van, sokkal felszereltebb, mint a többieké. 1000 közül is megismerném a dorombolását. Végül befordult, egyenesen felém tartva. Mikor már belépett az intimszférámba, és kellően megborzongtam, elkezdett körözni körülöttem. Én pedig álltam, és vártam mikor hagyja abba. A hátam mögött letámasztotta a motort majd puha, halk lépteket hallottam. Hátra se kellett néznem ahhoz, hogy tudjam mögöttem áll. Végig simított a hátamon, erre lassan hátrafordultam.

-         Jó estét, főnök! – néztem merészen a szemébe.

-         Neked is Samanta – fogta meg gyengéden az arcom.

-         Mi a feladatom? – tértem a tárgyra, mire hirtelen elkapta a kezét.

-         Nos, nem nehéz. Igazából csak egy csávónak kell ellátni a baját.

-         Ezt gondoltam – mondtam miközben ő gyanúsan lépdelt körülöttem.

-         Eléggé felhúzott engem egyik nap, én meg nem mocskolom be a kezem, ezért vagytok ti – állt meg előttem és nézett vigyorogva a képembe.

-         Oké, nem kell a rizsa – untam meg a szövegelést.

-         Jól van, cica, nem kell felhúzni magad, csak gondoltam leecsetelem neked a szitut.

-         Túl vagyunk rajta.

-         Látom, nem szereted a társaságom, pedig én egészen megkedveltelek – jött egyre közelebb, de egy határozott mozdulattal eltoltam magamtól – Rendben. A srác a régi sulidba jár. Egész híres a gyerek, nem t’om hogy lehet ez, de ez most nem lényeg.

-         Főnök ne húzzon már, mi a neve?

Megfontoltan, vigyorogva és élesen kiemelve a szavakat, hogy minél jobban halljam, ezt mondta:

- Tom Kaulitz.